Oly közel vagy (dr. Szekeres Géza - Bradányi Iván)

Oly közel vagy, és mégis olyan távol,
Az enyém vagy, de mégsem vagy enyém.
Egy futó fény a júliusi nyárból,
De engem mégis melegít e fény!

Oly közel vagy, hogy megérinthetnélek,
Nem is tudom, hogy miért nem teszem?
Tőled talán vagy önmagamtól félek,
Hiába minden, ez a szerelem!

A szemem lopva fürkészi az arcod,
Hisz látni téged sohasem elég.
Oly ismerősen cseng a régi hangod,
Mesélj el mindent úgy, ahogyan rég!

Oly közel vagy, és mégis olyan távol,
Az enyém vagy, de mégsem vagy enyém.
Egyetlen perc, mit ellopok a mából,
Hogy dallá váljon szívem ütemén!

A szemem lopva fürkészi az arcod,
Hisz látni téged sohasem elég.
Oly ismerősen cseng a régi hangod,
Hazudj, mint régen, sok-sok szép mesét!

Oly közel vagy, de mégis olyan távol,
Az enyém vagy, de mégsem vagy enyém.
Egyetlen perc, mit ellopok a mából,
Hogy dallá váljon szívem ütemén!