Két álmodozó (Bradányi Iván)

Két álmodozó bolyongott az úton,

Az egyik Te a másik pedig én

Dallamokat játszottunk a húron,

Az arcunk csupa mosoly, csupa fény

A lehetetlent legyőzhettük volna,

A világ csak egy intésünkre várt

De addig néztünk fel a csillagokra

Míg elfutott a perc s időnk lejárt

Az a két álmodozó

Ma már álmodni nem mer

Az a két álmodozó

Ma csupán két álmos ember

Az a két álmodozó

Ma már álmodni nem mer

Az a két álmodozó

Ma csupán két álmos ember

A dallamok már elhaltak a húron

Az őszi kertben nincsen több virág

A lehetőség erre járt az úton

S mi hagytuk azt, hogy elmenjen tovább

Az a két álmodozó

Ma már álmodni nem mer

Az a két álmodozó

Ma csupán két álmos ember

Az a két álmodozó

Ma már álmodni nem mer

Az a két álmodozó

Ma csupán két álmos ember

Lá-lá-lá-lá...

Az a két álmodozó

Ma már álmodni nem mer

Az a két álmodozó

Ma csupán két álmos ember